Márton Gábor,
azaz
Marci bácsi, a tanító, az író, a költő, az édesapa, a nagypapa

Emlékezés

Márton Panka vagyok, a Papa első számú unokája (ő hívott így). Drága nagypapám emlékére hoztam létre ezt a blogot, hogy bármikor olvasgathassam, és ha valaki emlékezni szeretne rá, szintén belemerülhet írásaiba.
Papa olyan ember volt, akiről csak jót lehet mondani, minden emlékem kedves vele kapcsolatban. Talán egyetlenegyszer volt mérges rám, akkor is jogosan. Mindig mesélt nekünk, verseket mondott, mindenféle finomsággal várt minket és amíg bírt, kijött elénk a vonathoz vagy a buszhoz. Nem beszélt sokat otthon, nehezen jutott szóhoz. Ezt nagyon sajnálom, most látom, mennyire keveset tudtam róla, mennyi mindenről kérdezhettem volna. Sajnos 2010. január 7-én örökre kiesett
kezéből a toll . Amikor kezembe vettem az írásait, hogy átnézem, rendszerezem őket, csak olvastam, habzsoltam a gyöngy betűket. Úgy gondolom, nem tartom meg magamnak ezt a kincset, megosztom Veletek!
Életéről pár szóban: több testvére volt, édesapja korán meghalt. Mivel a sok gyermeket édesanyja nem tudta egyedül eltartani, 10 évesen intézetbe adta, ahol jól érezte magát, de édesanyja rettenetesen hiányozhatott neki, mert nagyon sok verse erről tanúskodik. Tanítóképzőbe járt, majd tanyasi tanító lett belőle. Jó ideig egyszerre tanított 8 évfolyamot egyedül. Fiatalkorától sok verset írt, életrajzi regényeket, drámákat. Ezekből kaphattok itt ízelítőt. Jó csemegézést!

2010. február 2., kedd

SZERELMI SIRATÓ

Ölje meg nyár, ősz ne sirassa hosszú, kinzó szerelmünk.
Tégyünk úgy, mintha nem is fájna. Úgyis mindegy. Zsóka nevessünk!

A fiatal zsenge kis hajtás meleg csókesőn nyúlt íly nagyra,
de a második aszályos nyár nagy meleg most kiszárasztja.


Tegyünk úgy, mintha nem sajnálnánk, mintha volna sok új palánta,
melyhez az idő kegyesebb lesz, hogy megerősödjön, kivárja.

Ezt meg közösen vessük tűzre, ítéljük a legszebb halálra.
Satnya volt már rügyfakadáskor s lehullt sok cifra kis virága.

Ennek soha nem lesz szüretje. Emléke is hadd vesszen, múljon.
Lesz száz világravalóbb nála, ne is gyógyítsuk, hagy pusztuljon.

Ha ápolnánk, ha könyörülnénk, úgyis férges gyümölcsöt hozna,
de többet ez meg ne fertőzzön, tűzbe vele, be a lángokba!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése