AJÁNDÉK

Mesét szerettem volna hozni.
Jókedvet, fényt, dalt és derűt.
Ne haragudj, hogy gyatra tervem
nem lett való, nem sikerült.

El akartam hozni elébed
véres bolond szívem zenéjét,
hogy ravaszlelkű szerenáddal
fényesítse be álmod éjét.

És ez a bolond véres hangszer
a nagy örömtől megrepedt,
forró égető könnye hullott
s tán megsebezte kedvedet.

De hidd, hogy igaz a hangja,
találd szépnek, ki ne nevesd,
mert ha fénykedved betakarja,
csodás dalokat zeng neked.

Nesze neked adom örökre
Hangold bízó, nevető dalra.
Szeresd, simogasd, ne gyűlöld,
boldoggá tesz őszinte hagngja.

Engem elűzhetsz bármikor,
de őt ne dobd soha utánam,
mert elnémult, nem lesz mese,
némaság lesz örökre nálam.

Fürdesd meg majd a legszebb estén
két kék mély szép szemed könnyébe,
takard bele aranyhajad
szőkesugarú lágy selyméba.