Giling-galang…szól a harang
Szegedre szállt az alkonyat.
Az est már szárnyat bontogat,
Hogy a földet betakarja.
Elsötétlő égboltozat
Már elnyugvó tájra mutat.
Élet künn egyre lejjeb hagy,
Kifáradt már az emberhad.
Hűs esti szél muzsikája
Ablakom üvegét rázza.
Dalt dúdol az esti szellő
Altató dalt, elmerengőt.
A repülőgépek helyett
Légben denevér-had repked.
Csak most indul zsákmány után
Később vígan, előbb lustán.
Megáll az élet, megmered;
Mint egy útszéli feszület.
Az ember már aludni tér,
A nyári éj álmot ígér.
Éji madár is csendben száll,
Bús kuvik szól: „Itt a halál”.
Esti lámpák halvány bíborában
Éji-rovar dong, csak úgy magában.
Valahonnan bagolyhuhogás
Száll az éjben ezer brummogás.
Máshol macska megy zsákmány után,
Békák ugrálnak s nyikognak bután.
Néha hallatszik mozdony sípolása,
Mint a fuldokló segélykiáltása.
Kék esti égen csillagok vibrálnak;
Kacsintanak a múló éjszakának.
Ablakom alatt facipő kopog,
És ahogy lépnek, tompán nyikorog.
Eldúdolja altatódalomat,
És elröpíti gondolatomat.
Együgyű dal és mesteri zene
Elkeveredik fáradt fejembe.
Éjszaka bejön az ablakomon,
Szemem lecsukom...alszom...álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése