Elég volt a céltalan bolyongás,
elég volt már az őrült hajsza;
legyen a vég egy búgó bús sikoltás
és rogyjak bé a szennybe a piszokba,
csak el innet.
Elég volt a paradicsomi sors,
elég volt a bűnök Sodomája;
hosszú már így is életem fonálja,
nem kormányzok, mindegy, hogy hova,
csal el innét.
Elég volt már a kínos vergődésből,
elég volt már a megpróbáltatás;
nem biztatom tajtékzó lovaim,
hogy érjen fél úton a nagy kaszás,
csak el innet.
Itt kanyarogsz utam a Karszt tetőn,
szakadék szélén állok reszketőn;
le kell zuhannom,--mindegy, hogy hova,
ha más hova nem, hát a pokolba,
csak el innét.
(Újvidék)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése