Régen,...mikor még népek jöttek
az emberiség országútján,
mikor az ősök vándoroltak
keresztül falvan, erdőn, pusztán,
az én apám is ott rohant
halált megvető bátorsággal,
az én apám is akkor jött be
vállain párduc-kacagánnyal,
kezében felajzott röpke nyíllal,
keblében dobogó magyar szívvel.
Álmos vezérét követve
alatta tombolt karcsú ménje.
Én is keletről jöttem,
-Régen,...az álmok hajnalán,
mikor vezérlő Álmost követte
nyugat felé az ősapám.
Én is keletről jöttem,
mikor vérből hullott zivatar,
mikor népével kelt még harcra
az Olympos ezer lakója.
Mikor az emberekkel együtt
az Istenek is öldököltek;
Akkor sokklat dúsabb termést hoztak
a vérben ázott szántóföldek.
Mikor még hősen dobogtak a szivek;
akkor,...a vérzivatarban keletről jöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése