Most köszönök mindent!
A sok mosolygós kedves percet,
az igazi könnymosás záport,
az első gyerekes szerelmet!
A legelső nagy igaz fájást,
a legyőzhetetlen vágyat,
az egyetlen őszinte hívást,
az érted elmondott imákat.
Az első-utolsó tiszta csókot,
a maró, kínozó önvádat,
a nem hazudott igaz szókat,
a kezed, a szivedet, a szádat.
Zsóka, kis Zsókám!
Most elmenni halált jelent,
sok beteg vágyat,
nélküled felveri gonosz gyommal
szívemet örökre az utálat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése